Lola Blau története

Négy különböző színpadi változatban bemutatott előadás román, német, angol és magyar nyelven.

Egy előadás: négy különböző élmény.

„Lola Blau, színésznő, nő, szerető, életét énekli egy zenei vallomásban, amelynek témája az élet értelme, a beteljesülés és a fáradhatatlan önkeresés. 

A nyelvi polifóniát értékesítő színpadi rendezésnek köszönhetően – mivel Boldizsár Emőke színésznő folyékonyan beszél románul, magyarul, németül és angolul — Lola Blau megállítja az időt, kézen fog és gyengéden, ironikusan, humorosan és fájdalmasan átvezet az én és a női ego kapuin: a szerető nő, a távozó nő, a nő, aki elbújik, a nő, aki elveszíti önmagát, a nő, aki álmodik, a nő, aki újjáalkotja önmagát, a nő, aki merészel és soha nem adja fel a reményt és mindenekelőtt az abba vetett hitet, hogy a gyakran nyomasztó és nehezen érthető jelenen túl mindig van valami új, egy szerelem, hogy a nyugalomnak és a békének is megvan a maga ideje.

Az ő emigrációja, egyik országból a másikba, egyik kultúrából a másikba, egyik identitásból a másikba, a mi emigrációnk. Az ő félelme az ismeretlentől a mi félelmünk. Az ő magányossága a mi magányosságunk. Az ő komplexusai ugyanúgy fájnak nekünk. Az ő kompromisszumai generációkon átívelőek. Ambíciói ugyanazokkal az ajtókkal, ugyanazokkal a falakkal ütköznek, amelyekkel mi is találkoztunk. Álmai, amelyek néha oly törékenyek, a mi álmaink, fáradhatatlan reményben megírtak.” – Dumitru Acriș.